Hogyan szeressük Istent?

Ha nagyobb szeretetet akarunk érezni Isten iránt, akkor a szívünkkel kell közelednünk Felé. Ha az elmével kezdjük utazásunkat, mindenképp kudarcot vallunk. Ha ellenben a szívvel kezdjük az utazást, feltétlenül beteljesedünk. A gyermek szüntelen szeretete miatt fut édesanyja, édesapja vagy egy virág felé. A gyermeknek nincs elméje, csak a szívével érez. De mikor a gyermek felnő, és elkezd az elméjében élni, elkezd mindent kétségbe vonni, és mindenben hibát keresni.

A spirituális életben olyannak kell lennünk, mint a gyermek. Mikor az elménket használjuk, úgy véljük, hogy sok mindent tudunk már a spiritualitásról. De mit is tudunk? Tudjuk, hogyan kell kételkedni, tudjuk, hogy kell gyanakodni. Ha azt akarjuk, hogy a spiritualitás átadja nekünk üzenetét, nincs szükségünk gondolati értelmezésre. A spiritualitásnak megvan a saját fénye, a saját szeretete, amit felajánl. Nem szükséges két vagy három évig a spirituális életben lennünk ahhoz, hogy képesek legyünk szeretni Istent. Nem, Istent szerethetjük rögtön ettől a pillanattól fogva, feltéve, hogy szívünket használjuk arra, hogy szeressük Őt, nem pedig az elménket arra, hogy gondolkodjunk Róla. A szív azonosulás-egység, míg az elme állandó ítélkezést és elválasztottságot jelent.