A király és a kard

Egy nagy indiai király a Gangeszen csónakázott. Ő és a kísérői látták, hogy valaki úszik mögöttük. Troilanga Szvámí, a spirituális mester volt az. Úgy egy óra múlva Troilanga Szvámí mosolyogva odaúszott hozzájuk, így hát besegítették a csónakba. Aki ott volt, mindenki ismerte, tisztelte és szerette őt. A király is örült a találkozásnak, mert ő is a csodálója volt.

A király oldalán lógott egy kard. Troilanga Szvámí elvette, nézegette, és mint egy gyermek, elkezdett vele játszani. Azután egyszer csak fogta, és bedobta a Gangeszba. A király haragra gerjedt. Ezt a kardot hősiességéért és vitézi érdemeiért kapta. Mérges volt, hogy ilyen értékes dolgot veszített el. Meg akarta büntetni Troilanga Szvámít, de mindenki tiltakozott.

– Jaj, ne, ő szent, nem tehetsz ilyet! Borzasztó dolog lenne, ha a kezeddel illetnéd.

– Ha ti nem vagytok hajlandók megbüntetni– szólt a király –, akkor majd ha partot érünk, szerzek másokat, akik örömmel engedelmeskednek nekem, és megbüntetik ezt az embert.

Amikor már majdnem elérték a partot, Troilanga Szvámí, aki a csónakban ült, bedugta a kezét a vízbe. Egyszer csak két fényes kard jelent meg a kezében. Teljesen egyformák voltak, és mind a kettő pont olyan volt, mint az, amit a Gangeszba dobott. A mester így szólt a királyhoz: – Király, most válaszd ki, melyik a tiéd!

A király nem tudta, melyik is az övé.

– Ó, te bolond – szólt Troilanga Szvámí –, nem tudod, melyik a tiéd? Nem ismered meg a saját tulajdonod? – Azután eldobta azt, amelyik nem a királyé volt, és így szólt: – Ezen a világon semmi nem marad velünk. Amikor meghalunk, mindenünk, amink csak van, itt marad. Azt mondom a benned lakozó Valónak: „Ne élj az élvezetek világában! Maradj a törekvés világában! Maradj a Fény, a Béke és az Üdvösség világában! Igaz, király vagy, de bolond is vagy. Légy bölcs! Csak akkor lelsz valódi boldogságra az életben. Légy spirituálisan bölcs!”