Mesterem és én

Azok az emberek, akik belső értékek után kutatnak, általában spirituális mestert keresnek maguknak. Én nem ezt tettem. Engem a Mesterem keresett meg. Nekem egyik napról a másikra Mesterem lett. Adott volt, mint konkrét, egyszerűen elkerülhetetlen tény. Ezzel a ténnyel azonban mégsem volt egyszerű azonosulni. Idő kellett hozzá. Idő kellett ahhoz is, hogy legalább foszlányokban kezdjem megérteni, mi is történik kettőnk viszonyában.

Nálunk, nyugati embereknél mindig felmerül a kérdés, hogy miért is kell a mester. Egyedül miért nem érhetem el azt, amit te elértél és elérsz? – kérdezik sokan. Ha imádkozom, meditálok mesterrel vagy mester nélkül, akkor törekvésem eredményeképp egy bizonyos energia eláraszt. Minél koncentráltabb az imám vagy a meditációm, annál erősebb a rajtam átáramló erő. A kitartás és a rendszeresség által állandóan kifejtett egyéni erőfeszítésem ezt az energiát növeli és növeli. Aztán, hogy ez az erő milyen mértékben, milyen hatékonysági fokkal éri el célját, az Isteni Tudatot, hogy Őt Kegyelem formájában leszállásra késztesse, azt már nem tudom követni, meghatározni, befolyásolni. Ha van valakim, aki irányítani tudja ezt az erőt, akkor a törekvésem hatékonysági foka természetesen sokkal magasabb. Ez a valaki az általam kifejtett erőfeszítés értékesítéséért felelős. A mai modern nyelvben marketing-manager. Ahogy itt a földön managerre van szükséged, ha sztár akarsz lenni, ugyanúgy a belső világban is szükséged van egy irányítóra, aki szíved törekvését a lehető legjobban értékesíti. Már pedig én sztár akarok lenni a belső világban. Ezért nélkülözhetetlen a Mesterem. Ő nem a tanárom. Ritkán voltam jó viszonyban a tanáraimmal. A tanár tanítani akar, adni akar, tudását rám akarja kényszeríteni, és ezért vizsgáztat, számon kér. A spirituális Mester irányítja tanulásomat, önképzésemet, önmegismerési folyamatomat. Nem vizsgáztat, hanem segít, hogy az élet állította próbatételeken sikeresen túljussak. A spirituális Mester nem Isten, mert ember, hanem az enyémnél sokkal magasabb, istenibb tudattal rendelkező idősebb testvérem. "A Mester egy szolga. A szolga az, aki kinyitja az ajtót, és megmondja az igazi Főnöknek, a Supreme-nak, hogy valaki keresi Őt." (Sri Chinmoy)

Íme egy mese. Van egy juhnyáj, pásztorokkal, kutyákkal és mindennel, ami hozzá tartozik. Aztán egy éjszaka arra jön egy éhes tigris, beugrik a karámba, hogy fogjon egy juhot. De a kutyák felverik a pásztorokat, azok pedig valahogy agyonütik az éhes tigrist. Másnap viszont az esztenától nem messzire megtalálják a tigris pici kölykét, amelyet egyik juh mama adoptál és felnevel. A tigris felnő, megtanul bégetni, legelni, és hagyja magát a kutyáktól terelni. Egy igazi juh lesz. Aztán egy alkalommal ismét odavetődik egy éhes tigris, szeretne vacsorázni. Beugrik a juhok közé, persze azok borzasztóan megijednek, reszketnek és bégetnek. Velük együtt a tigris juh is. Amikor az éhes tigris meglátja a tigris juhot, kétségbeesik, szégyenkezik, elmegy az étvágya is. Odaugrik a reszkető tigrishez, aki béget, sír, hogy meg ne egye, de az éhes tigris mégis magával viszi. Amikor aztán már csak ketten vannak, próbálja észhez téríteni a kollegát: „Te bolond, hát nem tudod, hogy te egy tigris vagy és nem juh?” De az csak fél tőle és jajgat, kérlek, ne egyél meg, kérlek, ne egyél meg. Erre a tigris elmegy a tó partjára, és a víz fölé hajolva odatartja a másik tigris fejét is a víz tükre fölé. A víz visszatükrözi a két tigris fejet. Na látod, te és én egyformák vagyunk, látod, hogy ugyanazok vagyunk. Így a tigris a tükörben meglátta a saját énjét, aki a másik tigrissel azonos volt. Ez történt velem is, amikor megláttam a könyv borítóján a Mesterem fényképét. Megláttam a tigrisemet. Összevetve a mese tanítását és a mester és tanítvány viszonyból szerzett tapasztalataimat, így foglalnám össze a mondanivalómat. A mester rögtön felismer, és kiránt a ketrecből, de én a juhval annyira azonosulok, hogy el sem tudom képzelni, hinni, hogy én a Végtelenség gyermeke, korlátlan erők birtokosa vagyok, még akkor sem, ha azt a mester megmutatja nekem. A felismerési folyamat, az azonosulási folyamat nagyon lassú, mint a tigris esetében is, nem megy egyik pillanatról a másikra. Kételkedem. Ha valóban mindez igaz lenne, akkor biztos, hogy nem cibálnának az alacsony erők kényük-kedvük szerint, kínozva és gyötörve engem. A mester pedig azt közli, hogy azok rögtön abbahagyják, ha hiszem, ha tudom kilétemet. De hogyan tegyem, de hogyan tegyem, vergődök kétség-gyötrelmeimben.

A Mester üzenete így szól: "Tanulj tőlem, nézz engem, azonosulj velem! Tedd, amit Én teszek, mondd, amit Én mondok! Ne nézd, hogy ott megy a mestered, azt érezd, hogy ott te mész. Ne nézd, hogy mosolyog a mestered, azt érezd, hogy te mosolyogsz. Ne hallgasd, hogy beszél a mestered, érezd, hogy te beszélsz. Ne érezd, hogy meditálsz, azt érezd, hogy a mestered meditál. Lakj a szívemben, élj a tudatommal. A tied. Beengedtelek, szabad bejárásod van és persze szabad akaratod, hogy élj vele, vagy sem. Élj vele! Szívj magadba, mint szivacs a vizet! Akkor tudatom birtokosa vagy, partnerem vagy, akkor egyet akarunk, egyet teszünk, egyek vagyunk. Végül is mindketten tigrisek vagyunk, csak te még nem tudod, nem hiszed, mert juhnak neveltek, és korlátaidat nem csak, hogy elfogadod, hanem büszkén ápolod is."

Pár hónappal azután, hogy tanítvány lettem, a Guru ismét Európába jött. Minden ilyen alkalommal jelen voltam. Ez Münchenben történt. Akkoriban a Guru a sportok közül a súlyemelést részesítette előnyben, és ennek keretén belül embereket emelt föl egy szerkezet segítségével. Azt mondta, a jóra törekvő embereket akarja azzal kitüntetni, hogy külsőleg is felemeli őket. Utolsó nap rengeteg embert emelt föl, köztük egy pár, jóval száz kiló fölötti body-builderes atlétát. Még maradt egy pár idősebb tanítvány, akiknek megígérte, hogy felemeli őket. De késő lett, és Ő fáradt is volt, ezért felolvasott egy listát azoknak a nevével, akiket felemelne, ha december elején New York-ba mennének. Nagy meglepetés és öröm volt számomra, hogy a listán voltam. Addig még nem voltam New Yorkban, kezdő voltam. Így 1988. december 8-án első new yorki látogatásom alkalmával a Guru valóban fizikailag is felemelt.