A Belső Lény

Törekvés-életünk folyamán, természetünkben mind több és több olyan tulajdonság és képesség jelenik meg, amely Belső Lényünktől ered, tehát isteni. Ezért fokozatosan mind jobban és jobban hasonlítunk a Belső Lényünkhöz, vagyis mind több és több isteni tulajdonság és képesség birtokába jutunk. Idővel eljön az átadás olyan foka, amikor a Belső Lény teljesen megnyílik az ember értelmének, és így az embernek szabad bejárata lesz a lélek teljes tudásához, képességéhez. Ugyanakkor a lélek a külső lényen keresztül nyilvánítja ki isteni üzenetét, feladatát a világban. Tehát a külső lény meg a Belső Lény egyesülnek, eggyé válnak. Ezt az állapotot nevezik jógának, és az ebben az állapotban élő Lényt jóginak. Ezt az állapotot nevezik Isten-megvalósításnak, önmegvalósításnak, megvilágosodásnak és így tovább. A tény az, hogy ebben az állapotban az egyén univerzálissá, míg az univerzális Lény egyénivé válik, hogy a Mesteremet idézzem.

Hogy miért nem vagyunk jelen helyzetünkben Belső Lényünk tudatában, annak oka az elválasztottságunk, ami az értelmünkben lakik. A Belső Lényünktől való elválásunk eredményeképpen születik meg a korlátozott szabad akaratunk. Illetve mondhatnánk úgy is, hogy akaratunk bekorlátozódik. Szabad akaratunk elválasztottságunk kinyilvánulása. Ha szabad akaratunkat visszaadhatnánk, megszűnne az elválasztottságunk is. De szabad akaratunkat csak szabad akaratunkból tudjuk visszaadni, mert nem létezik olyan Isteni Tökéletességgel rendelkező személy, aki ezt helyettünk megtenné. Szabad akaratunk örök, mert Isten adta, és istentelen lenne elvenni. Csak mi magunk adhatjuk vissza. De kinek? Istennek, a Belső Lényünkön keresztül, aki szintén nem más mint Isten. Hogy hogyan? Mindennapi, rendszeres, állandó kopogtatással szívünk legbelső ajtaján. A nem-gondolkodás elsajátításával és a nem-gondolkodásunk kiterjesztésével. Mert csak a nem-gondolkodás művészete adhat lélegzetnyi szünetet ahhoz, hogy a lélek fénye elárassza életünket.