Soha ne add fel!

Ha úgy érzed, meditációd nem olyan mély, amilyennek lennie kellene, ne add fel. Nem ehetjük minden nap a legfinomabb ételeket, de attól még eszünk. Ugyanígy, amikor meditálunk, tápláljuk lelkünket, belső lényünket. Még ha nem is tudjuk minden nap a legpompásabban táplálni lelkünket, akkor is tovább kell próbálkoznunk. Bármivel tápláljuk is a lelket, az jobb, mintha éheztetnénk. Tehát ne add fel soha, próbálj mindig meditálni.

Olyan türelmesnek kell lennünk, mint a földművesnek. A földműves fölszántja a földet és megműveli a talajt. Azután várnia kell, hogy Isten esőt adjon, és a mag csírába szökhessen. Törekvéséletünkben éppígy rendszeresen meditálnunk kell, de éreznünk kell azt is, ahogy Isten Kegyelme esőként leszáll ránk. Amikor Isten Kegyelme leereszkedik, a mi emberi erőfeszítésünk pedig felszáll, képesek leszünk állandóan jól meditálni.