Ima és meditáció

Az ima tisztaság. Megtisztítja az értelmet, ami állandóan kétségeknek, félelmeknek, gondnak és aggodalmaknak van kitéve, és folyton helytelen gondolatok és szándékok gyötrik. Amikor imádkozunk, értelmünk megtisztul, és ez a tisztulás megnöveli Isten iránti befogadóképességünket. A tisztaság valójában nem más, mint Isten iránti fogékonyság. Minden alkalommal, amikor imádkozunk, belső edényünk naggyá, nagyobbá, a legnagyobbá válik, és a tisztaság, a szépség, a Fény és a gyönyör be tudnak folyni az edényünkbe, és szívünk legmélyén egymással játszanak.

A meditáció fényáradat. Megvilágosítja szívünket. Amikor szívünkben megtörténik a megvilágosulás, eltűnik a bizonytalanság és a hiányérzet. Akkor majd az Egyetemes Tudattal és a Transzcendentális Tudattal való elválaszthatatlan egységünk dalát énekeljük. Ha szívünk megvilágosult, akkor a bennünk levő véges belép a Végtelenbe, és magává a Végtelenné válik. A sok ezer éves szolgaság elhagy minket, s a végtelen Igazság és a végtelen Fény szabadsága köszönt bennünket.

Az ima azt mondja Istennek: "Szeretett Uram, az enyém vagy. Sajátomnak, egészen a sajátomnak mondalak. Add meg nekem a Te isteni tulajdonságaidat határtalan mértékben, hogy tökéletes eszközöd lehessek itt a földön."

A meditáció azt mondja Istennek: "Ó, Szeretett Uram, a Tiéd vagyok. Az örökkévalóságon át minden pillanatban kényed-kedved szerint rendelkezhetsz velem. Teljesítsd be Magad rajtam keresztül itt a földön, és ott a Mennyországban."