Az Isten-megvalósítás a szó legmélyebb értelmében Önfelfedezést jelent – Istennel való egységed tudatos felismerését. Egészen addig, amíg tudatlanságban maradsz, azt érezed, hogy Isten valaki más, aki végtelen Er?vel rendelkezik, míg te vagy a legtehetetlenebb ember a földön. De abban a pillanatban, hogy megvalósítod Istent, rájössz, hogy te és Isten abszolút egyek vagytok mind a bels?, mind pedig a küls? életben. Az Isten-megvalósítás saját abszolút legfels?bb Éneddel való azonosulásodat jelenti. Ha azonosulni tudsz legfels?bb Éneddel, és örökre ebben a tudatban tudsz maradni, ha ezt saját akaratod szerint fel tudod fedni és ki tudod nyilvánítani, akkor tudod, hogy megvalósítottad Istent.
Tanulmányoztál könyveket Istenr?l és mondták neked, hogy Isten mindenkiben ott van. De tudatos életedben nem valósítottad meg Istent. Számodra mindez csak elméleti feltételezés. De ha Isten-megvalósult vagy, akkor tudatosan tudod, hogy mi Isten, hogyan néz ki, és mit akar. Mikor eléred az Önmegvalósulást, Isten Tudatában maradsz, és szemt?l szemben beszélsz Istennel. Látod Istent mind a végesben, mind a Végtelenben; Istent mind személyesnek mind pedig személytelennek látod. Ez nem érzékcsalódás vagy képzel?dés; ez közvetlen valóság. Ez a valóság hitelesebb, mint az hogy most itt látlak téged el?ttem állni. Mikor valaki egy emberi lénnyel beszél, mindig ott van a tudatlanság fátyla – sötétség, tökéletlenség, félreértés. De Isten és egy olyan valaki bels? lénye között, aki megvalósította ?t, nem lehet tudatlanság, nem létezhet ez a fátyol. Így Istenhez sokkal tisztábban, sokkal bens?ségesebben és sokkal nyíltabban beszélhetsz, mint egy emberi lényhez.