Ha a tanítványnak és a mesternek biztos helye van egymás szívében, akkor a beavatás órája már nincs messze. Amikor a mester valakit beavat, életleheletének egy részét adja neki. Beavatáskor a guru azt az ünnepélyes ígéretet teszi a keres?nek és a Legfels?bbnek, hogy mindent megtesz, hogy segítse a tanítványt spirituális életében, és szívét és lelkét annak szenteli, hogy a tanítványt a tudat legmagasabb síkjaira vigye. A mester azt mondja a Legfels?bbnek: “Amíg ezt a gyermeket Hozzád el nem vezettem, ?t el nem hagyom, Játékom addig véget nem érhet.” A tanítványhoz pedig így szól: “Mostantól kezdve számíthatsz rám; a sajátodnak tekinthetsz engem.”
A beavatáskor a mester ténylegesen magára veszi a tanítvány mostani és elmúlt életeinek számtalan tökéletlenségét.