Mi is a bels? élet, hétköznapi szinten nézve a dolgot? Az életemet élem, beszélek a családtagjaimmal, reagálok a viselkedéseikre, köszöntöm a szomszédomat, rámosolygok a gyerekére, elvégzem a munkámat, veszekszem az anyósommal, focizom a haverokkal és így tovább. Ez a küls? életem, ez látható, nyitott mások számára is. Nos, mindezeket a dolgokat miközben megteszem, bent magamban átélem. Érzéseim vannak velük kapcsolatban. Ezt csak én élem így át a földön, senki más. Ez a bels? életem. Ez nem látható. Sokszor ez szerencsés is, mert lehet, hogy kedvesen bókolok a f?nöknek, de közben a pokolba kívánom, és elönt az utálat érzése. Legtöbbünknél boldogságunk hiányának itt keresend? az oka. Vagyis, hogy küls? életem nincs harmóniában a bels?vel. Nem azt élem, amit érzek, tehát megjátszom magam. Nem merek olyan lenni, amilyen vagyok, hanem úgy élek, ahogy elvárják t?lem, s?t, ahogy én magam is elvárom magamtól neveltetésemb?l, gátlásaimból kifolyólag. Ez bizony nemcsak boldogságunk, hanem egészségünk hiányának is egyik f? oka. Így, ezen a szinten nézve tudatosan vagy sem, de mindenkinek van bels? élete. Hogy milyen, az más kérdés. Hogy mennyire pozitív és mennyire negatív töltés?, az teljesen egyéni, nincs két egyforma. Amennyire a bels? életem ki van szolgáltatva olyan negatív er?knek, mint a félelem, kétség, aggodalom, féltékenység, irigység, önsajnálat és így tovább, pontosan annyira messze vagyok a boldogságtól. Ha valaki egyáltalán rájön arra, hogy boldogtalanságának a bels? életében van az oka, mert végül is ott is érzi azt, és annak megszüntetése után kutat, akkor ? már spirituális keres?vé válik. Tudatosan próbálja, bels? életét tisztábbá, jobbá, szebbé és békésebbé tenni. Ha ebb?l a célból az életmódját megváltoztatja, akkor tudatos bels? életet, spirituális életet él. Ez a spirituális élet alapfokon. Valaki akkor él spirituálisan bels? életet, ha már meditál, el kezd befelé fordulni, ami azt jelenti, hogy a nap folyamán nem csak a küls? vágyai és vágyainak teljesítése uralja gondolatvilágát, hanem bels? vágyait ébreszti, és azokat próbálja is teljesíteni. Ez persze azzal jár, hogy a küls? életét is ellen?rzi, igyekszik minden vonalon jobb emberként élni. Tehát nemcsak vakon követi az ösztöne és értelme diktálta vágyait. Önfegyelem, ez a spirituális élet magasabb fokon. Az önfegyelem az önismeret kulcsa. Meg kell ismernünk a bennünk felmerül? érzések, vágyak eredetét. Honnan jönnek, melyik részünkb?l? Hasznosak vagy haszontalanok a bels? harmóniánk megteremtéséhez? Ennek értelmében ki kell rostálnunk, ellen?riznünk kell ?ket, hogy szebbé, jobbá, békésebbé tegyük bels? életünket. Ez persze egy lassú, folyamatos felismerési folyamat eredménye. Az elején fogalmam sem volt arról, hogy tulajdonképpen mire megy ki a játék. A bels? érzéseim teljes z?rzavarban keveredtek össze a vágyaimmal, és még csak nem is sejtettem, hogy köztük különbséget lehetne tenni. Aztán amikor már évek teltek el, akkor kezdtem fokozatosan, saját lényemet megismerve egy-egy érzés eredetét felismerni. Ha tudom, hogy egy vágy, indulat, érzés honnan ered, akkor képes leszek dönteni, hogy hasznos vagy haszontalan, követend? vagy visszautasítandó. Így tud kialakulni a totális önuralom.
A spirituális életmód nem a könnyebb fajta élet. Kitartás, rendszeresség, önfegyelem – ezek a f? jellemz?i. Az önfegyelem ma nem valami nagyra értékelt képesség. Ma inkább a szabadon kiélt vágyak és ösztönök életmódja az elterjedt. Ebben látjuk énünk kibontakozásának lehet?ségét. A mai általános felfogás a vágyak, az indulatok korlátlan kiélésével próbálja egyéniségünk szabadságát megvalósítani. Tévesen, állítom én. Mert ezen az úton mindig er?sebb lesz köt?désünk és ezáltal sz?kebb a szabadságunk. Pedig az élet bármelyik területén az önfegyelem az egyetlen képesség, amely el tud minket juttatni a célhoz. Ha többet akarsz az élett?l, mint az átlag, akkor többet is kell adnod, mint az átlag. Ez pedig egyáltalán nem m?ködik önuralom nélkül.
Fegyelmezett életet élni – ez nem megy egyik napról a másikra. Ez abszurdum. Tönkretenné életünket, békénket és környezetünk békéjét, mert bizonyos szokásaink, valamint a szórakozással eltöltött id?nk azonnali megváltoztatása fájdalommal járna, mert er?szakos lenne. A fegyelmezett élethez ugyanúgy kell edzeni, mint minden máshoz az életben, amit el akarunk sajátítani, amiben mesterek akarunk lenni. Az edzés azt jelenti, hogy vannak keményebb napok, és vannak lazább napok is. A rendszeresség és a kitartás az igazi edz?. De ugyanakkor az edz? szeretetének türelemben kell megnyilvánulnia. Türelmesnek kell lennünk önmagunkkal szemben, hogy kivárjuk természetünk átformálódási készségét.
A spirituális életmód egy olyan életforma, amelyben az életcéljaink között egy új cél jelenik meg. Lelkünk táplálásának célja, lelkünk megközelítésének célja, lelkünk megnyitásának célja: ez a három végül is ugyanaz. Aztán pedig állandó igyekezettel, törekvéssel új célunkat fokozatosan meger?sítjük, kiépítjük, el?térbe helyezzük mindaddig, amíg f? célunkká válik. Ez egy fokozatos átalakulás, nem pedig egy er?szakos beavatkozás. Az er?szakos beavatkozás nem tesz boldoggá.