Vivékánanda őszintesége

Rámakrisna egyszer megkérdezte legnagyszer?bb tanítványát, Szvámi Vivékánandát – akit eredetileg Narennak hívtak: – Naren, sok évig önmegtartóztatásban éltem, nézd hát, rendelkezem az összes magas sziddhivel. Szeretnéd ezeket megkapni t?lem? Nem kell meditálnod érte, mert ezt már megtettem helyetted. Neked adom minden er?met. Naren késlekedés nélkül így válaszolt:
- Segítenek ezek az önmegvalósításomban?
A mester azt felelte: – Kedves Naren, nem segítenek. Az önmegvalósításnál a pszichikai er?k nem számítanak. De ha akarod, az önmegvalósítás után használhatod ?ket. És ha rendelkezel ezekkel a pszichikai er?kkel, az emberek köréd sereglenek majd, és jobban szolgálhatod Istent az emberiségben.
A tanítvány így felelt: – Nem, köszönöm nem kérem. Hadd valósítsam meg el?bb Istent. Majd azután foglalkozom vele, hogy megszerezzem ezeket az er?ket.
Ekkor Rámakrisna a többi tanítvány el?tt hosszan megáldotta legkedvesebb tanítványát és így szólt: – Tudtam, hogy te kiállod a próbámat. Ha bárki másnak tettem volna fel ugyanezt a kérdést, mint a mohó emberek, azt válaszolták volna: “Igen. Igen, kérlek, add nekem az er?ket. Igazán kedves t?led.” De tudtam, hogy a te szíved teljesen tiszta. Te Istent akarod, egyedül csak Istent.

tovább>>